Tegnap elmentem futni, mert azt gondoltam hogy már rendkívül jól vagyok a bordasérülésem óta. Kiderült hogy nem vagyok jól.

Nos, 8-9 periig úgy tűnt hogy minden ok, vidáman szaladgáltam, de kb. 10 perc után jött a büntetés, és minden mozdulat fájdalmassá vált.

Valószínűleg az történt, mint amikor pillanatragasztóval összeraksz két felületet, és túl hamar terheled: elenged a kötés.

Most kb úgy érzem magam mint egy, vagy másfél hete.

Több mint 3 hét van még hátra az ausztriai versenyemig, és nem nagyon tudom hogy mi lesz.

Sőt az IRONMAN-el sem tudom hogy mi lesz, de ez három hónap alatt csak rendbe jön.

Az egyetlen esélyem a St. Pölten 70.3-ra, hogy még várok pár napot, és ha akkor majd el tudok kezdeni bringázni újra, akkor jó.

A futást "emlékezetből" fogom megoldani, mert ez a 3 hét azért sok idő, talán begyógyul annyira, hogy kibírjak több mint két óra futást.

Az úszást viszont mindenképpen ki kell próbálnom a verseny előtt, mert nem szeretném ott tesztelgetni, hogy hogy megy a mozgás.

Egy tanulság van:

Ha bordasárülésed van akkor jó ideig (legalább egy teljes hónap) felejtsd el a futást, mert csak rontani tudsz vele a helyzeteden.

Kár volt ilyen korán elmenni futni, most rosszabb.

Ez van. 

Sajnos ez a sérülés rányomja a bélyegét erre az évkezdetre, hétvégén pl. évadnyitó triatlon verseny lesz, amire nyilvánvalóan nem tudok elmenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.