Mostanában azon gondolkozom, hogy mennyire is relatív minden a világban. Kicsi, nagy, hosszú, rövid, sok kevés? Mindez csupán viszonyítás kérdése.

Másrészt azért sok minden függ attól hogy milyenek a lehetőségek, e szerint is erősen különbözik két, látszólag hasonló dolog. Hogy ezt jobban megvilágítsam elmondok egy történetet...

Gondolatok egy székről...

Nem tudom vajon mennyien vagytok itt, aki tudjátok mi is ez a szék, és hogy ki, mikor, és milyen körülmények között készítette. Valószínűleg nem sokan.

Elárulom.

Ezt a széket II. Rákóczi Ferenc készítette egy bicskával a saját két kezével, miközben Rodostóban töltötte a száműzetés keserű napjait.

Nem keseredett el, nem lett depressziós, tartotta a Magyarokban a lelket, és mellékesen faragott egy ilyen széket a semmiből.

"...aki látná, azt mondhatná, hogy valamely mesterember, vagy fúr, vagy farag, vagy esztergában dolgozik. És az ő gyönyörű szakálla sokszor tele forgáccsal, hogy maga is neveti magát" – így írt Mikes Kelemen a fejedelem napirendjéről az emigrációban. A karosszéket II. Rákóczi Ferenc faragta Rodostóban. 

Aki a fiatalabb generációból véletlenül nem ismerné Rákóczit (annak ellenére, vagy a mellett hogy minden jelentősebb faluban vagy városban ez az egyik legnagyobb utca + erősen tankönyvi anyag) annak azért elmondom, hogy II. Rákóczi Ferenc Magyarország és Erdély Vezérlő Fejedelme volt. A fejedelmi címet soha senki a továbbiakban nem viselte, és ha egy mondatban kellene összefoglalni a ténykedését, azt kellene mondanunk hogy a nemzet legnagyobb szabadságharcát vezette.

Nos, visszatérve a székre...

A saját két kezével faragta meg, ami nem más lett, mint egy igazi trónszék.

Az egész azért jutott eszembe, mert a Rákócziak történetét viszonylag jól ismerem, köszönhetően annak is, hogy Csörgő András gyermekkori barátja Rákóczinak, (egy köpésre születtek egymástól) és együtt vívták a szabadságharcot. (a több száz éves család nevét Csörgő (szlovákul: Čerhov) határmenti falu is őrzi, közvetlenül Borsi, Rákóczi szülőfaluja mellett)

Nos tehát a szék...

Teljesen mindegy milyen helyzetben van az ember, teljesen mindegy mennyire kilátástalan a helyzeted, és teljesen mindegy hogy a többiekhez, a világhoz, vagy bármihez képest az amit teszel minek számít.

A lényeg az, hogy próbáljuk kihozni a legtöbbet (a gépies maximalizmust elkerülve) bármiből, teljesen mindegy hogy mi is legyen az végül.

Rákóczi, miután a szabadságharcot követő békekötés után száműzetésbe kényszerült nem sok mindennel rendelkezett. Volt egy bicskája, és némi fát tudott szerezni. És mit csinált belőle? Trónszéket.  Ami egyébként jelenleg is ki van állítva egy magyarországi múzeumban.

És hogy ez az egész hogyan, és miért jutott eszembe egy triatlonos blog kapcsán?

Miért is? Nagyon egyszerű a válasz. Valószínűleg szinte mindenki ismeri már Szőnyi Ferenc történetét innen, aki a szememben egyébként nem más mint egy fantasztikus népmesei hős.

Szőnyi egy közülünk, aki olyan adottságokkal, idővel, eszközökkel, korral, kondícióval, stb rendelkezett amellyel gyakorlatilag szinte mindannyiunk bírt, valami meseszerű, és hihetetlen dolgot vitt véghez. Negyvenvalahány évesen elkezdett sportolni, majd pár év alatt a DECA Ironman világcsúcstartásáig jutott el.

Elgondolkoztál már azon, hogy te a saját lehetőségeid függvényében mit tudsz megtenni?

De nem csak az un. objektív eredményekről beszélek itt.

Hanem arról, hogy ha valaki időt, energiát nem kímélve összeállít pl. egy szép bélyeggyűjteményt, amire büszke, és szeret.. nos akkor teljesen mindegy hogy abból a gyűjteményből egy, tíz, száz, ezer, vagy százezer ugyanolyan van még a világon.

Mert a lényeg nem csak az, hogy egymáshoz képest mit, vagy hogyan érünk el. Hanem sokkal inkább az, hogy az adott dologba mennyi energiát fektetünk bele, és mennyire szeretjük.

Mert minden teljesítményt tisztelnünk kell, mert minden erőfeszítés amely a jó irányába mutat, ezt érdemel. És ezek nem csupán üres frázisok, hanem a lényeg. 

Legyen az Szőnyi világcsúcsa, Rákóczi kézzel faragott trónszéke, egy bélyeggyűjtő szorgalmasan összegyűjtött kis könyvecskéje, vagy esetleg az, ha valaki elhatározza hogy végigcsinálja élete első rövidtávú triatlon versenyét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.