130 kg vagy botsáska vagy rövidtávos, stb....
2013.01.20. 19:13
Már régebben akartam írni egy dologról, de amióta Pécsi Péter igen jó érzékkel megosztotta velünk hogy milyen jól sikerült neki teljesen új képességeket kialakítania az erőemelés után csak még inkább megerősödött bennem ez a dolog. Elég komoly hogy gyakorlatilag ötvözni tudta a kettőt.
Viszont sokszor azt látom hogy totál amatőrök (úgy értem nem profi, specialisták) ezzel ellentétben nagyon rámennek kizárólag egy-egy irányra.
Úgy értem túlságosan is.
Pl:
- Triatlonoznak, de nem bírják ha rájuk raknak egy 40kg-os hátitáskát, és azzal kell menetelni, iszonyat vékony testfelépítésűek.
- Eléggé fel vannak pumpálva, viszont nem tudnak normálisan lefutni 400 métert kellő sebességgel, és rosszabb esetben nem tudnak megcsinálni tíz(vagy 5) szabályos fekvőtámaszt
- Ironmaneznek, de már egy milliószor szétvágta magát, nem egészséges a térde, az akármie, mert túlvállalta magát, (mondjuk nem az IM miatt, van az a tipus ami kézilabdában és szétcsapatja a testét) és/vagy semmilyen rövid távon nem tud gyorsan futni, 800, 1500 m-en sem (<3perces kilik).
Szóval baromi egyoldalúak.
Múltkor elgondolkoztam azon hogy mi kell (vagy mi kellene) ahhoz, hogy valaki nagyjából egyensúlyban legyen ilyen téren.
Mi kellene a teljesség valamilyen szintű megközelítéséhez - mondjuk:
(nyilván egy adott sportágat pofi módon űzőknek ez sokkal nehezebb dió, vagy nem igazán cél)
Ez az egész téma nálam most konkrétan a svájci (egyébként 94%-ban önkéntesekből (kvázi civilekből) álló) hadsereggel kapcsolatban merült fel.
Bár nyilván ott sem optimális a dolog, hazánkban meg még kevésbé, de törekedni lehet azért rá.
- Állóképesség (pl. ironman, pl. 10 Km-es úszás, pl. maraton)
- Sebesség (100m-es, 800m-es 1500m-es futás)
- Saját testsúlyos edzésből eredő erő (lásd pl. fegyencedzés: fekvőtámasz, lábemelés húzódzkodás, guggolás, híd, stb. - haladóbbaknak egy kézzel/lábbal is mindet, baromi jó a könyv)
- Rugalmasság
- Egészség
- Harcedzettség (főként technikai, nyilván ütéserő is, harci gyakorlat)
- Lőkészség (ez technikai, de testi felkészülést is igényel)
Az utolsó kettő nyilván triatlonban nem lényeges. Viszont az 1. és a 3. elég sokszor üti egymást, az 1. és a 2. is, és a 2. ill. a 3. is sokszor.
Na kb. vitaindítónak ennyit.
Persze gondolom mindenkinek más arányban fontos az első 5 dolog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tepó · http://tepo.blog.hu 2013.01.21. 17:41:36
A felsorolt dolgok közül sok üti egymást, mégpedig anatómiai, biológiai okokból. És itt főként az izomzatra gondolok, azon belül is az izomrost típusokra. Mert ugye egy sprinternek teljesen más, mint egy hosszú távú állóképességi versenyzőnek. Abban viszont igazad van, hogy sokan egyoldalúan edzenek, de valószínű hogy azért, mert még senki nem mondta nekik el, mire lenne szükségük...
Petyka (Pécsi Peti) egy csodabogár a maga műfajában, de azért Ő sem ötvözte azt a két műfajt, hanem az egyiknek véget vetett, és elkezdődött egy új fejezet az életében. És nem volt azért egyszerű dolga a 3 perces futástól eljutnia az ultra távokig. És nagyon örülök, hogy egy "kis" szakaszon a segítségére lehettem.
WITCH · http://witch-ironman.blog.hu 2013.01.21. 20:21:05
Szóval arról beszéltem hogy hogyan lehet kicsit ötvözni az elméletileg egymást ütő dolgokat.
Petya szerntem azért sokkal inkább ötvözte, mint teljesen véget vetett az előzőnek, mert most is sokkal erősebb mint egy átlag triatlonos.
Nyilván most már nem emelget traktorokat, de azért még elég erős, stb.
Tepó · http://tepo.blog.hu 2013.01.21. 22:30:58
A genetikából adódóan lehet tologatni az izomrost arányokat a különböző edzésmódszerekkel, a különböző edzéscélok végett, de ha abbahagyod, akkor elkezd visszaállni az alapra.
Petyka is ezt teszi, a múltjában kitolta egy irányba, aztán most teljesen ellenkezőbe és sokat táplálkozik abból az erőből(mentális+fizikai), amit anno megszerzett. Emiatt erősebb, mint egy átlag triatlonos...
Szóval visszatérnék az első mondatomra, hogy a cél határozza meg azt is, hogy mit, hogyan ötvözünk.
oregbaka 2013.01.22. 09:35:57
Ez pedig a mentális erő, az elszántság, a fegyelem és a tudatosság ötvözete. És itt nem csak arra gondolok, hogy a D napon, ha a fene fenét eszik akkor is beérek. Sokkal inkább a felkészülés szürke hétköznapjain tudatosan fenntartott koncentráltság, a felkészülésbe vetett hit az ami még igen sokat számít.
Nem véletlen, hogy a világ elit alakulatainál történő kiválasztások alkalmával elsősorban arra kíváncsiak, hogy a jelentkezők milyen ingerküszöbnél törnek meg, adják fel.
Csak az kaphatja meg az elitképzést aki szinte biztosan nem fogja lelki tényezők miatt később bedobni a törölközőt.
Petyára visszatérve, volt szerencsém látni, megélni barátunk dupla IM utolsó 20-25 km alatti teljesítményét. Na ott előjöttek azok a tényezők amit bárhol a világon szívesen látnának, üdvözölnének a kiképzők.
WITCH · http://witch-ironman.blog.hu 2013.01.22. 13:16:42
Nyilván ez tényleg kimaradt, és ráadásul az egyik legfontosabb. Bár talán "A" legfontosabb. Fejben, lélekben. Igazad van.
Talán annyira fontos hogy ezért felejtettem ki. A másik pedig az, hogy ennek az edzése általában kombináltan történik más dolgokkal. Ritka az amikor azt mondom hogy "most mentális erőre edzek". Szóval kéz a kézben jár nyilván.
Amúgy baka jelentkezem, csak még nincs kész a másik blog teljesen. :)
snatch_ · http://futas.asroma.hu 2013.01.22. 13:47:07
Pécsi Peti szerintem a múltjából adódóan erős felépítésű, azért nem múlik el nyomtalanul az, amit ott összeszedett. Nem ismerem a felkészülését, de nem hiszem, hogy annyi futás/úszás/bicaj mellett még rendszeresen órákat töltene el a konditeremben.
WITCH · http://witch-ironman.blog.hu 2013.01.22. 21:07:32
Ha jól megfigyeled mentális erőre igen nehéz fizikai edzés nélkül edzeni, csupán önmagában, mert ugye pl. a te esetedben is futottál, nem is keveset közben. Csak persze annyira nem tűnik fel.
Ettől függetlenül volt már olyan élményem, amikor tényleg szinte csak kizárólag mentális szinten edzettem valamire. Amikor kb 18 órát dolgoztam egy újság összeszerkesztésén megállás nélkül élesben egy szerkesztőségben, mert le kellett adni. Hát, mit mondjak...
Utólag visszagondolva nem volt túl normális dolog, de ott pl. annak ellenére hogy nem volt fizikai megterhelés, max a koncentráció, és az ébrenlét fenntartása volt a cél, mégis számtalan holtpontja volt az embernek. :)
Másik: mondjuk erősíteni nem csak konditeremben lehet súlyokkal, és megmondom őszintén nekem az egyik legfontosabb élményem az volt a testedzés témában amikor beleolvastam a saját testsúlyos edzésbe. (fegyencedzés néven is fut)
Azóta csinálom.
A legmegdöbbentőbb az, mennyire lassú, könnyű, kövid ideig tart egy nagyon tudatos pl. fekvőtámasz edzés, és ugyanakkor mennyire hasznos, és valójában mégis mennyire gyors.
Pl. egy hónapig csak és kizárólag függőlegesen nyomod a fal mellett, majd ezután kell áttérni a kb 45 fokosra, majd a terdelőre. És ez nem hülyeség, még akkor sem ha valaki alapból lenyom 20 szabályosat. Nagyon érdekes, és elképesztően jól működik. Mindenkinek csak ajánlom, alapvetően 6 baromi nehéz gyakorlat van benne (1 kezes fekvő, teljes híd, egy kezes felhúzás, stb) és minden gyakorlathoz van vagy 10 "rávezető" egyre nehezebb gyakorlat.
WITCH · http://witch-ironman.blog.hu 2013.01.22. 21:26:05
Nekem pl. egyértelműen a 3. IM-em ez, és bár szinte azt kell mondjam hogy vidáman ment minden a futásig bezárólag, de a futás utolsó részénél az amúgy is mindig felgyülemlő ezernyi probléma mellé - nem tudom emlékeztek e - de egy baromi nagy, jéghideg esőt kaptunk be a semmiből.
Komolyan mondom hasonló érzés volt akkor, csak még rosszabb mint amikor a 2010-es VB-n beleraktam a fejem a 14.9 fokos Dunába az úszás előtt.
Csak persze itt már eleve szét volt az ember csinálva, esve, ahogy kell. Erre jött rá az eső.
Esőkabát sehol, másik poló sehol. (mondjuk ez a nem jó logisztikai felkészülés tipikus példája)
kb fél óra csak azzal ment el ,hogy sírdogáltam egy fa alatt a zuhogó esőben (a szinte tök sötétben) totál szétfagyva. Sok minden kavargott bennem, és ott olyan pillanatok voltak sorozatban amikor teljesen véget értem már mentálisan, de tényleg teljes egészében. Már le akartam venni a chipet a lábamról. És akkor valami történt, valami újraindulás.
És a totális padlóról végül felálltam, és elkezdtem miknden átmeenet nélkül rohanni - szó szerint. Ez már nagyon a vége felé volt.
Az ember sok esetben mentálisan a leggyengébb, nyilván ezt már nagyon sokan mondták.
Teljes mértékben egyetértek ezzel, ezért is olyan fontos ezt fejleszteni.
Szóval nekem ez volt az a pillanat amikor a legmélyebbre mentem ilyen téren, és valahogy - bár én sem adtam volna magamért egy ft-ot sem, ha fogadni kellett volna - kijöttem belőle.
Másnak?
snatch_ · http://futas.asroma.hu 2013.01.23. 10:17:26
Nekem is volt egy-két kritikus pillanatom, az első maratonom pl, az tipikusan jó példája az elbaszott frissítésnek. Vagy tavaly Orfűn a sprint távon, amikor életemben először volt rajtam neoprén és a rövid úszás alatt azon járt az agyam, hogy feladom, én ezt nem bírom...kb mintha ketten rám feküdtek volna, olyan érzésem volt.
WITCH · http://witch-ironman.blog.hu 2013.01.23. 10:41:28
A neoprén tényleg kétélű fegyver. :)
Ha nem elég patent, akkor a hideg víz befolyik a hátadon, a nyakadnál, stb, ha meg túl paent, akkor meg olyan érzés mint ha ketten fognák a karjaidat vissza.
Múltkor próbáltam a karjait tágítani, még az a mázli hogy az enyém karrésze nem teljes neoprén, hanem valami vékony anyag.
Ha most vennék tutira egyel nagyobbat néznék, + ami "félig teljes", magyarul, leér a bokáig, de nincs ujja.
Visszatérve a keményebb versenyekre, emlékezetes még egy régebbi Orfűi középtáv is, amikor bejelentették hogy "mentik a pályáról a pályabírókat a kánikula miatt". :) Olvadt az út, meg ilyen apróságok... 8D
Utolsó kommentek